„Mert vizet fakasztok a pusztában, és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek.” (Ézs 43,20b)

Nagy áldás az ember életében, hogy sok mindenre képesek vagyunk. Mennyi megvalósítás, mennyi eredmény, amely az emberhez köthető. Városokat épít az ember, otthonokat emel, kutatja az univerzumot, betegségeket képes gyógyítani, megold, létrehoz néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen dolgokat.  Vizet fakasztani a sivatagban, esőt hozni, (bár vannak próbálkozások), úgy hogy az áldássá legyen, még mindig nem tud az ember. Mennyi minden nincs még a kezünkben, a hatalmunkban. Az Úr hatalmában van minden. Amit elérhetünk megengedi, ami felett nincs hatalmunk, azt megadja. Jó ebben az alázatban élni, mert így minden a mienk lehet. Nem csak eredményeink, megvalósításaink vannak, hanem hiányaink, szükségeink is, testiekben, lelkiekben. Bízzunk abban, hogy a mi Urunk mindent megad, amire szükségünk van, a leglehetetlenebb helyzetekben is. Ámen.