„A tanítványok egész sokasága […] dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,37b–38)

  Nem könnyű a hétköznapokban felidézni az ünnepek eufóriáját. Mindennapi gondjaink közé magunkkal vinni valamit abból, ami ünneppé teszi az ünnepet. Ünnep a találkozás rég nem látott családtagokkal. És az is, ha új barátokra leltünk. Ünnep a siker és az áldás. A gyógyulás és a megvigasztalódás is azzá lehet. A békesség, a megtapasztalt és közvetített szeretet, a nyugalom is ünneppé tehet egy napot. Az élet apró csodái lelkesítenek, ujjongásra és hálaadásra késztetnek. 

  Jézus és a közvetlen tanítványi köre mellé szegődtek mások is a Jeruzsálem felé vezető úton. Az ige szerint a sokaság Istent dicsérte, mert Jézus által megsejthetett valamit a mennyei békesség és dicsőség valóságából. Jó lenne úgy vinni hétköznapi teendőink közé az ünnepek, a vasárnapok örömét, Isten dicsőségét és a békességet, hogy a tanítványság, a Megváltó Krisztushoz tartozásunk önfeledt öröme tündököljön életünkben. Nem könnyű, de azért próbáljuk meg ma is.

 Ámen.