„Segítségedben reménykedem, Uram, és teljesítem parancsolataidat.” (Zsolt 119,166)

    Teljesítményorientált és végletekig fokozott tempójú korban, világban élünk. Ha valami nem sikerül, azonnal összedőlhet bennünk minden. A zsoltárvers csodálatos kiindulópont ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön lelkünkben, életünkben sok minden. Mert jelzi, hogy mennyire törékenyek vagyunk, de arra is utal, hogy a gyengeség és erőtlenség ellenére van személyes felelősségünk. Erőtlenségeinket a hatalmas Isten segít leküzdeni ma is. Ehhez viszont feltétlen bizalomra, reménységre van szükség, hogy állandóan az Úrra nézünk. Isten parancsolatait maradéktalanul teljesíteni, törvényének engedelmeskedni továbbra sem leszünk elég erősek, de segítségével erre törekedni -  ez a mi felelősségvállalásunk. Válaszul az Ő szabadítására, segítségére. 

 Azt tapasztaltam, hogy nagyon nehéz a kettőt egyensúlyba hozni. Néha a bizalmatlanság - hogy az Úr akar és tud segíteni rajtunk - támaszt kételyt bennünk. Máskor meg a siker vakít meg és sodor minket az öntörvényűség felé. A testi és lelki egyensúlyért érdemes imádkozni, hogy Isten segítsége és hálaadásunk tegye teljessé ma is napunkat. Ámen.