„Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.” (Zsolt 135,6)

     Isten és az ember közötti különbség gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy felfogjuk, megértsük, mire képes teremtő, gondviselő Mennyei Atyánk. E világi viszonyaink, tapasztalataink, képességeink arra sarkallnak, hogy a mennyei világot is a földi korlátokkal - legfeljebb némi engedménnyel – képzeljük el. Könnyű ily módon úgy látni lelki szemeinkkel Istent, mint aki épp valami fontos dolgot intéz mennyei trónjáról az angyalokkal, de közben a földön az emberek (s hát még a pokolban az ördögök!) azt csinálnak, amit csak akarnak. A zsoltáros ugyan még nem láthatta a Megváltóval szemben megszégyenülő ördögöt, de nincs kétsége afelől, hogy Isten akarata nyilvánul meg égen, földön, tengereken! Mi se gondoljuk hát, hogy egyedül volnánk, vagy bármi is véletlenül, Gondviselőnk akaratán kívül történik! Sőt, lássuk meg, fogadjuk hálával Istennek rajtunk megnyilvánuló kegyelmét! Ámen.