„Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá […], mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,22a.24a)

     Meghalni, elveszve lenni valaki, valakik számára aligha kívánt állapot. Ha ez önhibánkból történik, a lélek legnagyobb mélységeit kell megjárnunk. A visszakapaszkodásnak számos akadálya lehet: a szégyen, dac, hiúság, stb. El kell érni a gödör fenekét, lemondani mindenről, feladni mindent, önmagunk számára is elveszni és meghalni. Innen lehet elkezdeni keresni a kifelé vezető utat, tapogatni a lehetőségeket, belekapaszkodni a szalmaszálba is. Nem minden meghalás és elveszés után kapjuk meg a legszebb ruhát, a teljes megbocsátást mindenkitől. De a tékozló fiú története óta tudjuk, hogy ezzel is számolhatunk. Mennyei Atyánk pedig ezzel az örömmel vár bennünket mindenkor! Ámen.