„Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg.” (Zsid 12,12)

  Egyre többször hallani arról, hogy erőforrásaink végesek. Nemcsak a természeti erőforrások, de a legszemélyesebb tartalékaink esetében is előfordul, hogy elapadnak. Testi és lelki erő terén is gyakran válságot élünk meg. Nincs kivétel, mert a próféta szerint „elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.” (Ésa 40,30).

  Mit tehetünk azért, hogy ne így legyen? Az Ígéret földje felé vezető úton Isten népe sokszor elfáradt. Meg-megpihentek, aztán újra útnak indultak. A választott népnek az amálekitákkal is meg kellett küzdenie, hogy tovább mehessen. Mózes egy magaslaton imádkozva, kísérte figyelemmel a csatát. Amikor imádságra emelte kezét Izráel állt győzelemre, amikor viszont elfáradt és leengedte kezeit, az ellenség került erőfölénybe. Még a legkülönbnek vélt Mózes ereje is elfogyott olykor. Ezért Áron és Húr is felmentek a halom tetejére, és segítettek Mózes jobb és bal kezét a magasba tartani, hogy Izráel győzhessen. Néha csak ennyire van szükség, hogy erőt nyerjünk: Istenbe vetett bizalomra, imádságra és társakra, akik a válságos időkben is mellettünk állnak. Az Úr minden bizonnyal mellettünk áll és megerősít ma is.

  Ámen.