„Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek.” (2Tim 2,23)

   „A tapasztalat a legjobb tanítómester” – írja egy népszerű életvezető. Pál apostol tanításán az átélt, megtapasztalt események is valóban nyomot hagytak. Leginkább talán az a tapasztalat, amelyből „vesztesen” került ki. Az érlelte meg benne az igében megfogalmazott figyelmeztetést. A nézőpontok, vélemények, az olvasatok és értelmezések különböznek. Ezek akarva-akaratlanul vitás helyzeteket eredményeznek. Lehetetlen nagy ívben elkerülni minden vitát. Érdemes tisztán látni, hogy a vita és vitatkozás közt lényeges a különbség. A vita az érvelésről, a logikai következtetésekről szól. Az ostoba vitatkozás meg arról, ha a lényegtelen, a tétnélküli kérdésekben is foggal-körömmel ragaszkodunk, hogy álláspontunkat érvényesíthessük. Amikor nem az igazság, hanem a győzelem a fontos. 

   Kinek használ? Igazából senkinek – legfeljebb a Kísértő, a Nagy Szétdobáló (diabolosz - gör.) örül, ha viszálykodás támad. A hiábavalóság „bűvköréből” Krisztus szabadíthat ki minket is. Urunk igazságra hívott el, hadd legyen Ő a legfőbb tanítómesterünk ma is! Ámen.