“Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes Hajnalcsillag.” (Jel.22,16)

A bibliai kijelentés végénél szintetizálás is történik. Amikor valamit lezárunk megismételjük a legfontosabbakat. A szenvedő és bűn ellen harcoló egyház bátorítást nyer “angyalok” bizonyságtétele által. A szenvedő és feltámadó Jézus alázata ebben is benne van. Nem kell másra várni: itt vagyok!

A hajnalcsillag bizonyosan jelzi, hogy virrad, és következik a nappal. Ilyen világító szövétnek a prófétai és angyali beszéd, ahogy Péter is mondja. Biztosan jelzi a világosság megjelenését. Péter elmeséli, hogy ott voltak a kijelentés hegyén másik két tanítvánnyal és látták a megdicsőült Jézust. Nem mesterkélt "meséket" hirdetnek tehát róla. Az angyali bizonyságtétel is ott van annak, aki érti. A keresztyén egyház feladata hírt adni erről mindenkor: lehet, hogy csak gyenge gyertya módjára hirdetjük, mutatjuk a világosságot, de az a lényeg, hogy hangozzék a prófétai szó. A Jelenések könyvében Jézus is elmondja, hogy ő az a fényes hajnali csillag. Keresztyén gondolkodó írta: a régi és mindenkori beszédek áradatában a keresztyén igehirdetés az az egyedüli biztos sziget, ahol érdemes kikötni. Hirdesd, a Szabadító elközelgetett. Ámen.