„Amikor Jézus látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Mt 9,36)

     A sokaság ma is elgyötört és elveszett lehet. Más tünetekkel jelentkezik koronként az elgyötörtség és elveszettség, de a lényeg ugyanaz. A juhok pásztor nélkül pont addig maradnak együtt nyájként (biztosítva ezzel a megmaradást, vagy akár fejlődést), amíg a legelő, ahová a pásztor vezette őket, élelmet ad, és a ragadozók távol maradnak. Minél jobb a legelő, látszólag annál kevésbé van szükség a pásztorra. Jelenléte akár zavaró is lehet, parancsa, terelése fölöslegesnek tűnhet. Hogy a pásztor a maga tudásával, tapasztalatával a nyáj javát szolgálja, szükség idején derül ki. A rakoncátlan, engedetlen, elkóborló juhok nem a nyájnak, hanem a pásztornak okoznak gondot, mégsem a nyájnak, hanem a pásztornak értékesek. Ő szánja az elgyötörteket és elveszetteket, és egyedül ő az, aki valóban segíteni tud. Közelsége, gondviselő szeretete éltessen bennünket ma is! Ámen.