„Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, Uram, a te nevedért!” (Jer 14,7a)

  A felületes takarítás nem idegen az embertől. Székelyföldön gyakran úgy fogalmaznak „legalább a leányos felit”. Többször hallottam már azt is, hogy legalább ott legyen rend és tisztaság, ahol a „papok táncolnak”. Mindkét esetben arra utalunk, hogy elég a látszat is, nem feltétlenül kell belehalni, hogy minden rendben legyen. Gondolom gyerekként mással is előfordult, hogy eltört valamit. Sebaj, ha összeszedjük az „árulkodó” szilánkjait, talán nem veszik észre. Elszakadt a ruhánk, majd a szekrény mélyén jól elrejtjük, ha nem látják, biztosan nem szidnak meg érte. A bűn vonatkozásában is abban a tévhitben élünk, hogy így is lehet.

    Az ige elején, a kérés felvezetésében is van utalás erre: „Ha bűneink ellenünk szólnak is,…”. A felületesség tévhite ez. Mintha nem hinnénk a kijelentésben, hogy a „bűn zsoldja a halál”. Abban, hogy Krisztus halálra adatott, mert bűneink ellenünk szólnak, vádolnak minket. Az Ő nevéért (a Felkent, az Üdvözítő nevéért) Isten ma is jót tesz velünk. Mi tudunk-e jót tenni, bocsánatot kérni és megbocsátani az Ő nevében? Nem felületesen, hanem teljes odaadással, szívvel és lélekkel. Ámen.