„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gal 6,7)

   Egy anekdota szerint, a turisták megkérdeznek egy székely atyafit: Mondja bácsi, milyen messze van ide Gyímesközéplok? Mire a székely: Légvonalban hat kilométer, de én tudok egy rövidítőt az erdőn keresztül. Az apostol egyértelmű figyelmeztetése ma erre emlékeztet: Isten jól meghatározott irányba vezeti választottait. Az üdvösség felé, Isten országa felé. Jóllehet a feltételeket és az útirányt is tudjuk - hiszen „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12) - gyakran eltévedünk. Az ember tévelyeg, mert szeretne egy könnyedebb, rövidebb útvonalra rátalálni az üdvösségét illetően. 

  A székely atyafi együgyűségén lehet derülni, de Istent nem lehet megcsúfolni. Valahányszor hiábavaló ábrándokat, elképzeléseket kergetünk, önző emberi célokat követünk, önmagunk elé gördítünk akadályt. A kétely, a közömbösség, az elidegenedés és gyűlölet magvait keverjük az Isten végtelen szeretetéből kegyelemet és megbocsátást termő igazság magvai közé. Hiszed-e, hogy Isten ma is a helyes irányba vezet? Ámen