„Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!” (Zsolt 84,4)

     Figyeljünk a hangsúlyra, hogy érthessük, mi az üzenete ennek az igének. Először is az aggodalmainkat oszlatja szét: még a veréb és a fecske is megtalálja helyét, otthonát az ég alatt, hát akkor Isten gyermekei hogy ne találnák meg! Ennél azonban sokkal többről van szó: még az oktalan állatok is megtalálják Isten oltárait, és ott otthonra lelnek, hát akkor az embernek hogy ne lenne kedves Isten közelsége! Annyira természetes, magától értetődő a kép, és mégis le kell írni, el kell olvasni, rá kell ébredni az embernek, akit vágyai, indulatai képesek Istentől távoli otthontalanságba sodorni. Mintha a tékozló fiú gondolatai szólalnának meg a zsoltáros által. Az ünnep múltán sokan térnek hazulról haza, vagy idegenbe. Bárhol is legyünk, maradjunk Mennyei Atyánk közelében! Ámen.