„Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.” (Zsid 10,24)

     Megpróbáltam elképzelni, hogy egy futballmérkőzés elején ez a mondat hangzik el a hangosbemondón. Nyilván igen vegyes fogadtatásban részesülne. Hány és hány helyzet adódik az életben, amikor nagyon nem a szeretetre és jócselekedetre budítjuk egymást! Egész iparágak, szolgáltatások épültek az ellenkezőjére, ahol az indulatokat lehet szabadjára engedni. Pedig nem szükséges, hogy nőjön bennünk a feszültség, a stressz, nem kellene gyűjtenünk a haragot, sértődést. Éppen ezért buzdít az ige arra, hogy ügyeljünk, figyeljünk oda, váljon rutinná az életünkben a szeretetre és jócselekedetre való buzdítás. Ne elégedjünk meg jámbor óhajtásokkal és sóhajtásokkal, egymásért, a közösségért, mindannyiunkért vagyük nagyon is komolyan, hogy kicsitől a nagyig mindenkit (elsősorban önmagunkat) buzdítsunk! Ámen.