„Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.” (Lk 12,36)

Azok az emberek azért várják virrasztva, feszült várakozásban az urukat, mert tudják, hogy az övé a ház. Tőle függ az ő jólétük, biztonságuk, megmaradásuk, jövőjük.  Az uruk iránti szeretet, a megtapasztalt törődése, gondoskodása készteti őket arra, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Alig várják, hogy megérkezzen. Hasonlóan hozzájuk, ilyenek azok az emberek ma is, akik tudják, hogy életük az Úr Jézus tulajdona, akik megtapasztalták törődését, gondoskodását, akik szeretik és szeretjük és alig várjuk, hogy szavával, hatalmával, erejével igazgassa életünket. Mi már azt is tudjuk, hogy Jézus mindig az ajtó előtt áll és zörget, és aki meghallja hangját és kinyitja az ajtót, bemegy ahhoz. (Jel 3,20) Legyen ma is a mi Urunk az akinek engedjük, hogy igazgassa életünket, hogy jólétünk, biztonságunk, megmaradásunk és jövőnk legyen. Ámen.