“(Ők) izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.” (Róm.9,4)

Egy ilyen ige könnyen megzavar. Azt kérdezem: mi közöm hozzá? Tele van az Ószövetség fogalmaival, és szinte semmivel sem tudunk azonosulni. Viszont tudni kell, hogy a Római levélben Pál apostol a pogánymisszió kérdését tárja föl. Isten utat nyitott mindenkinek, aki hisz. Ha csak betü szerint értelmezzük a Bibliát, akkor világos, hogy kik Ábrahám fiai és a leszármazottak. Mi teljesen kívül állunk. De, mégse. Sajnos, hogy létezik egy kőbe vésett történelmi tudat, hogy csak ők a kiválasztottak. Sok problémát, és viszont sok gyűlöletet hozott a világba. Tanuja voltam például Kovásznán egy jelenetnek, amikor a ‘’borvíznél” öten sorban álltunk és egy szentföldi testvér nem bírta kivárni a sort, előre ment, és amikor megszólították, akkor kényelmesen válaszolt: miénk a víz is, ami itt van. Pál, aki elkötelezett izraelita egyben szomorú amiatt, hogy a testi származás lett a mérce. Féltette a kiválasztottakat, de tudta, hogy más a lényeg. Istennek ábrahámi hívő emberei vannak. Minden nemzetből. Nem azé, aki akarja … hanem a könyörülő Istené. Senki ne bízza el magát neve, származása, családja öröksége szerint, mert csak akkor igaz az “Ábrahám fiai” jelző, hogyha nem test szerint, de Lélek szerint az Urat szeretjük és követjük. A többi csak mese és képzelődés. Ámen.