„Van-e kőszikla Istenünkön kívül?” (Zsolt 18,32b)

Amikor erre a direkt és egyszerű kérdésre válaszolni akar az ember, akkor számolnia kell azzal, hogy a mai ember életében a szikla, a hegy más jelentéssel bír, mint amikor ez az imádáság megszületett és a kérdést megfogalmazta a zsoltáros. Manapság leginkább kirándulunk a hegyekbe. Rácsodálkozunk szépségére, fényképeket vagy selfit készítünk a sziklákon, kipihenjük magunkat a hegyek ölelésében s visszatérünk a mindennapi életünkhöz. Vannak, akik hasznot húznak a hegyből, a sziklából, kitermelik a hegyben lévő lehetőségeket. Abban az időben sokkal inkább menedékként szolgált. A veszedelmek elől a hegyek barlangjaiba, hasadékaiba bújtak. A zsidók sokszor sziklasírokba temetkeztek. Így a hegy szimbolikája a biztonságot, az életet jelentette és jelenti. Isten a megtartatás, a védelem, az életben és a halálban. Mit jelent nekünk Isten? Az életünk a válasz. Ámen.