„Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! Nagy csodákat művel egymaga…” (Zsolt 136,3–4)
A zsoltár minden versének visszatérő gondolata, refréne ez: "mert örökké tart szeretete!" Emlékeztető, amit nem lehet elégszer elmondani, megrágni, felidézni, amire nem mondhatja senki emberfia, hogy "igen, tudom, megtanultam, mindig emlékezem rá!" Annál többször lehet rácsodálkozni, hitetlen-boldogan ámuldozni, hogy Isten örök szeretetének valóban nincs határa. Annyira múlandó minden, ami körülvesz bennünket ebben a földi létben, hogy önkéntelenül megtorpan még a képzeletünk is az örökkévalóság előtt. Ezért újra és újra próbára tesszük, gyermekek módjára feszegetjük a mindent átjáró, mindenben megtalálható, soha nem fogyó szeretetét Urunknak! Ő pedig érthetetlen türelemmel, kifogyhatatlan szeretettel hív, ölel magához ma is! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése