„Jézus így imádkozott: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,5)

 Aggodalmaink egyik forrása ez: „Mi lesz velünk, ha…?” A „ha” után pedig jönnek az igazi indoklások az általunk felállított fontossági sorrend szerint. Van abban minden, az irodalom és a filmipar alaposan kiaknázta már, talán túl is tolta a kataklizmák, a zűrzavar és káosz alatt nyögő emberiségről és környezetéről mintázott olykor szürreális világképet, amelyben rendszerint túl nagy teret nyer a gonoszság a jó ellenében. Jézus „világnézetében” a tanítványok élettere egy olyan teremtett világ, amelyben - gyarló emberi elképzeléseinkkel ellentétben – a bűneset óta nem választható el egymástól hermetikusan a „jó” és a „gonosz”. Az interakció lehetősége mindig fennáll.
  A kérdés inkább az, hogy Jézus követői - már és ugyanakkor még - képesek-e jóval meggyőzni a gonoszt? Ne feledjük, amíg van, aki megőrizhet a gonosztól az aggodalomra nincs valós okunk. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b). Ámen.