„Kiűzték őt [Jézust] a városból [Názáretből], és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott.” (Lk 4,29–30)

   Emberségesnek nevezzük azt, aki jóindulatot tanúsít mások iránt. Embertelennek azt tartjuk, ha valaki minden jóindulatot mellőzve könyörtelenül kihasznál, megaláz másokat és visszaél a lehetőségekkel. Az emberség ezek szerint pozitív tulajdonság, míg annak elveszítése az egyik legnagyobb negatívuma a létnek. Milyen különös, ahogy az evangéliumi történet rávilágít erre. Az emberré lett Isten, Jézus üldözötté lett, megvetetté vált, mert a választott nép egy része embertelenné lett a törvényeskedésben! 

    Érdemes elgondolkodni: mi magunk alkalmasak vagyunk még arra, hogy emberségesen, a Lélek szerint szolgáljunk? Ugyanis „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6) - az apostol szerint. A törvényesség látszata ma is csak egy lépés a szakadék peremétől. Meglehet maga az üdvösség távozik közülünk, ha visszaélünk a nekünk ajándékozott kegyelemmel. Vigyázzunk, hogy közöttünk ne így legyen!

 Ámen.