"Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek." (Fil.2,15-16a)

Eszünkbe jut a Hegyi beszéd ismert mondata: Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényeljék mindazoknak, akik a házban vannak. (Mt.5) A krisztusi tanítványi élet világító élet. Ha nincs fényforrás az éjszakában, akkor nem lehet tájékozódni. Ha nincs világítótorony, akkor a hajók könnyen zátonyra futnak. Gyakran megtörtént a görög mitológia történeteiben és a történelem más időszakaiban, hogy félrevezették a hajósokat rablás céljából. A magának való élet hasztalan a világ szempontjából, a közösség szempontjából. Éppen ebben van a nagy méltósága az emberi életnek, hogy utat mutathat másoknak is. Azon is lehet gondolkodni, hogy miattunk hányan tévedtek el, mert nem világítottunk? Hálát lehet adni, hogyha valóban utat mutathattam másoknak. Most már csak az a kérdés, hogy a helyes utat mutattam-e meg? Figyelnem kell az élet igéjére, hogy én magam se tévedjek el, és helyesen mutassam az irányt. “Uram! Igéd által érkezik a fényözön, a túláradó szeretet és a bőséges kegyelem az emberekhez.”(H.Hümmer) Világ világossága, adj nekem tiszta szívet! Ámen.