“Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer.” (Zsolt.84,11a)

A templom az egyik legnagyobb kincs és ajándék a zsoltáros számára. Tudja, mert érzi és életében megtapasztalta, hogy nincs nagyobb dolog és nincs nagyobb áldás, hogyha Isten ígérete szerint ott van az emberrel. Van valami felemelő érzés abban, amikor a harang szavára az emberek elindulnak a templomaik felé. Akárcsak a zarándokok, fellélegeznek, ha meglátják a templom tornyát, ha meghallják a harangok szavát. Lejátszódik a lélekben egy nagyon gyors, de nagyon részletes számvetés: Látod, Uram, itt vagyok, mennyi bajom volt a múlt héten, de mennyire méltatlan voltam az elhíváshoz. Látod, Uram, hogy elvesztettem az első szeretetet, és azt is látod, hogy nem mindig gondoltam veled. De megkegyelmeztél. Most templomba megyek.

Az a valóság, hogy mielőtt oda érnék, már meghallgatta imádságomat. Ez a felismerés arra is ösztönöz, hogy ne a torony, ne a templom épülete töltsön el büszkeséggel, hanem az Úr jelenléte. Ma is világos előttem, hogy nem a kövek, hanem a megtisztult életek, az imádságos lélek mellé szegődik az Úr. Legyen ma ilyen felismerésünk. Mindennél jobb, hogyha ma is, holnap is inkább az Úr templomába készülünk. Ámen.