„Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,31b–32)

 Isten nem árul nekünk zsákbamacskát. A szóösszetétel eredete a német mesehős Till Eulenspiegel kalandjaira vezethető vissza. Az egyik történetben egy általános korabeli gyakorlatot figuráz ki azzal, hogy egy zsákba bújtatott macskát ad el nyúl gyanánt. Az átverés már a 16. században is költségkímélő megoldásnak számított. Ma sincs másként. Nem mindig azt kapjuk, amiért fizetünk. Köztudott, hogy a naivitása miatt rajtavesztett „bugris” elhallgatja, ha pórul jár, és az igazán komoly csalások elkövetői is mélyen hallgatnak tetteikről. Ne feledjük, Jézus tanítványai soha nem egy világraszóló „csíny” statisztái. Még akkor sem, ha nagyon sokszor akarták már így beállítani. Aki az igazság képviseletében tesz hitvallást naponként, annak nem az a fontos, hogy tükör előtt begyakorolta-e az igazság beszédét, hanem a hitelesség. Az számít, hogy a felszabadító igazság határozza meg minden tettét. A nyúl, az nyúl legyen, a macska pedig, legyen macska. Az igen, legyen igen és a nem, legyen nem. A hitelesség nem megy ki a divatból. Isten igazsága is örök, mert hiteles.
   Ámen.