„Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba.” (⁠Zsolt 43,3)

 

       A kilencvenes évek végén többnapos kirándulásra, sátorozásra vittem az ifit, ennek része volt egy egész naposra tervezett gyalogtúra. Kiderült, hogy nagyon elszámítottam magam, hajnali indulással délutánra értünk oda a célhoz, minimális esélyünk maradt még aznap visszaérkezni a sátrakhoz. Nekivágtunk mégis, ismeretlen terepen, erdei ösvényen a lenyugvó nap fényét követve próbáltam az irányt tartani, a csapatot vezetni. Utólag kiderült, hogy óriásit tévedtem: nem a napot, hanem csak a lombokon át hol itt, hol ott beszűrődő fényét követve teljesen más irányt vettünk, s csak másnap délre értünk a táborba vissza. Ott és akkor megtanultam, hogy ne elégedjek meg a látszattal, járjak utána alaposan a dolgoknak, minimálisra csökkentve az eltévedés lehetőségét. Számtalan kérdésben ennek a legegyszerűbb módja Isten kijelentésére hagyatkozni. Az ige világossága és igazsága soha nem vezet tévútra, mindig a lehetséges legjobb utat mutatja számunkra! Ámen.