„Ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.” (ApCsel 13,2–3)

 

      Mekkora erő, biztatás van abban, amikor egy édesapa a fia vállára teszi a kezét! Mekkora felhajtás, sajátos rítus vezeti fel, majd kíséri végig egy-egy világhírű sportcsapat játékát! A gyökerektől elszakítva, az igazi szőlőtőről letépve is szükségesnek érzi, még az önmagát minden másban tudományosnak, felvilágosultnak mondó világ is, a közösséget összefogó erőt. Ahol az érdek megkívánja, ott csapatépítéssel, közösségi programokkal, odafigyeléssel tartják fenn ezt a kapcsolódást. Akkor gondoljunk bele, mire lehetne képes a keresztyénség, ha komolyabban venné a dolgát és a lehetőségeit! Ha az összefogáson túl Szentlélek ereje segítene bennünket szembeszállni önnön gyengeségünkkel, és a világ erejével! Merjük? Akarjuk? Tudjuk? Legalább megpróbáljuk? Ámen.