Pál írja: „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.” (1Tim 1,15–16)

Mindig igyekszünk, hogy a legjobb képet mutassuk magunkról az emberek között. Figyelünk kinézetünkre, öltözetünkre, de szavainkra, cselekedeteinkre is, hogy jó benyomást keltsünk, vagy megéreztessük másokkal, hogy jó emberek vagyunk. Van, hogy előkerülnek elért eredményeink, az "asztalra letett"  munkáink is, minden területen, ahol csak dolgoztunk, szolgáltunk. Rendben is van ez így, ha nem megy át hivalkodásba. Fontos, hogy lássák az emberek kik vagyunk. Pál is bemutatja eredményeit leveleiben, de Timóteusnak most másról ír. Arról, hogy akkor tudatosult benne, és akkor értette meg az igazságát annak, hogy miért jött Krisztus a világba, amikor belátta mennyire bűnös. Bűneit részletezi is leveleiben, azért, hogy rámutasson Jézus könyörületességére, végtelen türelmére. Így teljes az emberképünk. Keresztyénségünk pedig akkor hiteles, ha felvállaljuk bűnösségünket is, mert ezzel mutatunk rá a mi Urunk szeretetére. A jó cselekedeteink pedig hálából születnek, hogy Krisztus megváltott bűneinkből és így mienk lehet az örök élet reménysége. Ámen.