hétfő, december 29

 „Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!” (⁠Zsolt 22,20)

 

     "Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek." (17-19v) Ezek a versek előzik meg, vezetik fel a zsoltárban a kiáltást. Hidegrázósan pontos kép Megváltónk haláláról! Ráadásul elhangzik benne még ez is: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (2v) Megáll az ember, és azt kérdezi: hogyan lehetséges évszázadokkal előre pontos képét adni egy bekövetkező eseménynek? Hát úgy, hogy ott kell lenni Isten közelében! Dávid ott volt, amikor ezt a zsoltárt írta, még ha nem is volt tudatában, nem érezte jelenlétét. Valahányszor megfogalmazódik bennünk a vágy, a kérés, hogy Isten közelében lehessünk, már ott vagyunk, körül vesz, megszólít, segít, dolgot ad! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése