„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14)

 

       A jászolbölcsőnek legalább három, mindnyájunk számára életbe vágóan fontos üzenete van: 1. A rendes, megszokott, jól felépített emberi környezet nem fogadta be az Atya egyszülöttjének dicsőségét. 2. A betlehemi istálló ajtaján bárki beléphetett anélkül, hogy méltatlannak kellett volna éreznie magát. 3. A környezet nem vonta el a figyelmet a lényegről, a testet öltött igéről. 

    Mit láttunk mi meg ebben a karácsonyban?  Először is mit, mennyit adtunk fel a megszokott, jól felépített életünkből, mindennapjainkból azért, hogy a született Megváltó előtt hódoljunk? Másodszor, kihasználtuk-e az ünnep nyújtotta valamennyi lehetőséget arra, hogy belső gátjainkat leküzdve "az Úrnak szerelmünket szépen igazoljuk"? Harmadszor, tudtunk-e az ünnepi, a betlehemi jászol egyszerűségét feledtető környezetben a lényegre figyelni, meglátni a testté lett Ige dicsőségét? E csendes vasárnap segítsen bennünket az esetleg még hiányzó részleteket a helyükre tenni! Ámen.