„A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.” (⁠Zsolt 50,1)

  Amikor Jézus megjelent a Jordánnál – az addig nagyon is magabiztos – Keresztelő János úgy tűnik, eléggé összezavarodik. Az ember önmaga alkalmatlanságát ritkán látja át teljes valójában, mégis felszabadító érzés, ha végre kénytelen megvallani: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14). Mert ebből kiindulva belátja gyarlóságát és elismeri, hogy megváltásra szorul. Jézus által „…megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk...” (Tit 2,12-13). 

 Akkor és ott próféciák teljesedtek be, amikor felhangzott a hatalmas Isten hangja: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,14). Az Úr ezért szól, ezért hívja a föld színén élőket napkelettől napnyugatig ma is, hogy a megváltásra szoruló ember megvallja : „…nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12). 

   Dicsőség és hála érte a hatalmas Istennek! Ámen.