„Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten! ” (⁠Zak 8,23b)

  Nemrég elgondolkodtam, hogy a jónak mekkora hírértéke van manapság. Előfordul, hogy üdvös dolgokról is hallunk, néha arról is szó esik, ha valami jó történik. Nekem valamiért mégis úgy tűnik, hogy a „rossz hírű dolgoknak” arányaiban sokkal nagyobb a hírértéke. Mintha örömünket lelnék a rettegésben, a sopánkodásban, a „hogy mik vannak” jellegű rácsodálkozó borzongásban. Az igazi „jó hír” legtöbbször talán azért nem nyilvános, hogy ne tűnjön dicsekvésnek.

  Valami hasonló történik a próféciai jövőkép szerint is. Rossz hírek terjednek és Isten kegyeltjei, a megváltottak mind az Úr elé sietnek, hogy erős támaszra találjanak az Úrban. A látomás szerint egy-egynek közülük tízen ragadják meg ruhája szegélyét, hogy velük tarthassanak. Viszont Isten jelenléte nyomán csodák történnek, mert az Úr gondoskodik választottairól, ez a hír is elterjedt. Ezt a jó hírt kell nekünk is nyilvánosságra hozni: az Úr ma is jelen van választottai életében. 

   Ámen.