„Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.” (Jer 31,20)

 Isten kegyelme megfejthetetlen. Ahogy érthetetlen az is, hogy Jákób, amikor József fiait megáldja, miért a másodszülött Efraimra adja az áldását az elsőszülött Manassze helyett. József ezt szóvá teszi, de Jákób azt feleli, hogy Efraim nemzetsége nagyobb nép lesz (1 Móz 48,8-20). 

  Jézus által tudjuk, a kísértés a legjobbakat sem kerüli el. Az engedetlenséggel, a bűnnel szemben a legkiválóbbak, legerősebb jellemű teremtmény sem immunis.  Amikor  nincs ésszerű érvünk, mert semmi nem a papírforma szerint történik,akkor érvényesülnek igazán az érzelmi szempontok. A bűn ellenében, a megbocsátás. Az eltávolodás ellenében, a közeledés. 

 A prófécia szerint ezt teszi a fogságban sínylődő néppel, Izráellel, Efraimmal a kegyelmes Isten. Ha engedetlenné lett választottait szenvedni látja, Ő ezt mondja „megremeg érte a bensőm”. Féltő szeretettel kíséri ma is életünket. Ha haragszik is, értünk teszi, nem ellenünk. Ámen.