„Jákób mondta: Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted.” (⁠1Móz 32,11a)

  Az ikrek – Ézsau és Jákób – között az anyaméhtől kezdve fennálló versengés, később maró gúnnyá, sárga irigységgé és vérszomjas gyűlöletté erősödik. Emberi szempontból, ez - a csaló Jákób fondorlatos cselszövése nyomán kialakult és az Ézsau ösztönös, látszólag teljesen jogos, haragja miatt - fennálló feszültség megoldhatatlan. Maga Jákób is így látja. Felmérte már, hogy a bűnös emberi természet számára elképzelhetetlen, hogy az ilyen elmérgesedett ellentéteket valaha is „békévé oldja az emlékezés” (József Attila). 

  Attól különös ez a történet, mert mégis lehetséges. Isten örök tervében mindig van megoldás a "méltán haragszol" felülvizsgálatára. A Békesség Fejedelme jóvoltából az elmérgesedett ellentétekre is van gyógyír. Az ő hűsége és szeretete nyomán elcsendesül a zaklatott lélek, hogy méltatlanságunk ellenére ma is Isten országának építését szolgálhassuk, és hálatelt szívvel az Úr dicsőségére élhessünk. Ámen.