„Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!” (Zsolt 16,1)

Hol van Isten, hogy segítsen? Egy örök kérdés az emberiség számára. Van, aki azt válaszolja sehol. Vagyunk, akik azt mondjuk, hogy mellettünk. Igaz, hogy érzékszerveinkkel meg nem fogható ez a kapcsolat és mégis valóságos. Hogyan is maradhatott volna meg az istenhit, ha nem az lenne? A hit, ami az Úrhoz kapcsol minket, nem egy idea, nem egy délibáb, hanem Isten megtartó szeretetének útja. Ezen az úton folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy gondjaink, veszélyhelyzeteink, elesettségeink alakalmával Dávidhoz hasonlóan arra kérjük, hogy tartson meg, majd átéljük megtartó szeretetének erejét, hatalmát. Aztán újra és újra. Elevenítsd fel a legutóbbi alkalmat, amikor szükséged volt az Úrra és ő megtartott. Tedd azért, hogy hálát adhass és erőt meríts a további útra. A mai napra. Aki egyszer hozzá menekült, nem csalódott, és nem is akarja elveszíteni ezt a kapcsolatot. Ámen.