„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! ” (⁠Zsolt 37,4)

Számomra a gyönyörködés az az állapot, amikor amit vagy akit látok, arról le sem akarom venni a szemem, mert jó érzéssel, biztonságérzettel, nyugalommal tölt el a látványa. Az Urat szememmel nem látom, de látom keze munkáját a csodálatosan megalkotott természetben, az életem alakulásában, és magamban, ahogyan alakít, formál jobbá, mint ezelőtt voltam. Gyönyörködni az Úrban, azt jelenti, hogy folyamatosan figyeljük, nézzük, mennyi jót tett és tesz értünk és velünk. Ezzel pedig kifejezzük hitünket, hogy minden az övé és mindent ő irányít. Erre válaszol a mi Urunk azzal, hogy megadja szívünk kéréseit. Mennyi minden van a szívünkben, amit szeretnénk, amire szükségünk van,amit óhajtunk. Istenünk hallja a kimondott kéréseinket, de látja azokat is, amiket még ki se mondtunk. Mi gyönyörködünk Benne, Ő pedig gyönyörködik abban, hogy adhat, segíthet, támogathat minket. Egyik régi énekünkkel biztassuk magunkat és egymást:  "Kire nézzünk, Ki reménnyel Biztassa szívünket?! Hogyha vérzünk, Ő kegyével enyhítse sebünket?! Csak az Isten, Aki minden fohászinkat meghallgatja, mert emberek Atyja." Ámen.