„Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!” (Zsolt 115,2–3)

A pogányok és mi közöttünk az az alapvető különbség, hogy ők nem hisznek a mi Istenünkben. Így volt az ószövetségi korban és így van ma is. Nem volt könnyű helyzetben Izráel népe, amikor a láthatatlan Istenről kellett bizonyságot tegyenek, hiszen a pogányoknak kézzelfogható és látható isteneik, bálványszobraik voltak. A pogányok is hisznek valamiben, csak nem az Alkotóban. Ezért nem szemben álló felekként, ellenségként kell élnünk velük, mert a mi Istenünk alkotta nem csak a mennyet, a földet, mindent, minket, hanem őket is. Egymás mellé rendelt minket az Úr, és nekünk azt a feladatot adta, hogy hitből születő szavainkkal és cselekedeteinkkel rámutassunk az egyetlen élő Istenre. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de  amikor hitünkre az Úr áldásaival felel, amelyek láthatóak, amikor  imádságainkat meghallgatja és megsegít, ami szintén észrevehető mindenki számára, felismerhetik az Úr hatalmát. Segítsen minket a mi Istenünk, hogy ne mondják ránk a pogányok: Hol van az ő Istenük?, hanem életünket látva megismerjék a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.