„Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszahozom őket legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni fognak.” (Jer.23,3)

A nyáj és pásztor képe abban az időben és abban a kultúrában természetes volt. Pásztor királyok uralkodtak a mindenkori városállamokban, de létezett egy hit, hogy a nagy pásztor fentről uralkodik. Így érthető jobban a Jézus kijelentése: Én vagyok a jó pásztor! Jeremiás próféta a hamis pásztorok vagy béresek ítéletes és haszontalan szolgálatát bírálja. A nyáj akár önmagától is szétszóródik. Abban is kegyelem van, hogy Isten máshol kíméli meg a maradékot. Isten számon tartja a nyájat. Visszahozza a nyáj maradékát, és felcsillan a Jézus személye is, amikor az Írás kijelenti azt, hogy Isten, a Dávid magvából egyetlen pásztort rendel föléjük, a juhok nagy pásztorát. Milyen gyönyörű a zsoltár gondolata: Az Úr az én pásztorom ... (Zsolt.23). Nekünk is vigyáznunk kell arra, hogy el ne hagyjuk a nyájat. Ha pedig lelkileg, fizikailag idegenben érezzük magunkat, bízzunk abban, hogy a jó pásztor összegyűjt, hogy az áldásos legelő ismét örömet szerezzen számunkra. Ámen.