„[Péter] felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? ” (⁠Mt 14,30–31)

  A Messiás ígérete mind az ószövetségi, mind az újszövetségi kor hajnalán a hitbeli bizonytalanság, a kételkedés határán ingadozott. Hitték Istennek a szabadításra, megváltásra vonatkozó ígéretét, de túl sok hamis messiással találkoztak már. Amikor Keresztelő János követei felkeresik Jézust ezzel a kérdéssel hozakodnak elő: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk 7,19b) 

  Ez a bizonytalan hit, a kételkedés manapság is érvényes. Mintha nem lenne elég bizonyosság, hogy a Krisztus halála és feltámadása a szabadulásunk, megmenekülésünk ára. Néha ilyen apróságnak tűnő felismerések kellenek a hithez, hogy a nyílt tengeren Péter számára nincs fogódzó. Nincs más reménység csak az Úr. Annyi mindenben hitt az Úrnak, most is elindult felé, de a tiszta hit elbizakodottsággá vált benne. Megy ez - gondolta - és  nem a "tengerjáró" képességében, hanem Jézusban ingott meg a bizalma. „Közöttetek nem így lesz!” (Mk10,43) - ígéri ma is Jézus. Mi tudunk-e hinni ebben? 

   Ámen.