„Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem.” (⁠Zsolt 119,81)

  A 119. zsoltár a nyolc verset tartalmazó gondolati egységekből áll. A fejezetek felosztását a héber „alefbét” 22 betűje alapján határozták meg. Igénk a tizenegyedik betű, a ka’f köré felépített részhez tartozik. A fejezet egészében is arról szól, amit ez az egyetlen igevers is tükröz.

   Az Isten szabadításában, útmutatásában bízó ember magatartása nem változik, akkor sem, ha körülményei megváltoznak. Ugyanaz a töretlen, feltétlen bizalom és hűség jellemzi életét a kudarcok, csapások nehéz időszakában is, mint amelyek meghatározták életének eredményes és sikeres pillanatait. Vallja, hogy Isten igaz igéje és Isten hűsége olyan támpontok, amelyekre nemcsak építeni lehet, de naponként epedni, vágyakozni az Isten útbaigazítása után is elengedhetetlenül fontos. Ha ezzel az érzéssel ébredtünk ma reggel is jó úton járunk. Isten szabadítása, kegyelme és szeretete a testté lett Ige Krisztus által velünk lesz ma is. Úgy legyen! 

    Ámen.