„Majd [a gonosztevő] így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (⁠Lk 23,42–43)

  Érdekes következtetésre jutottam az igét olvasva: Négy éve a közbeszéd állandó tárgya a béketárgyalások szükségessége, de érdemi előrelépés nem történt. Eredménytelenül beszélnek erről a tárgyalótermekben, hiába vitázunk a sarki fűszeresnél is róla. Párbeszéd is kellene hozzá. Olyan, amilyet a Golgota keresztjén szenvedők közül az egyik gonosztevő felismer, míg a másik még mindig a „legnagyobb öröm a káröröm” gyarlóságában lubickolva csúfolódik Jézussal.
 Az egymásnak okozott testi-lelki sérülések legtöbbször nyolc napon túl gyógyulnak, vagy soha. Erre érdemes emlékezni. Illetve az ige előzményére. Arra, hogy „mi ugyan jogosan [szenvedünk], mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő [Jézus] semmi rosszat sem követett el” (Lk 23,41). Mint ártatlan szenvedett, értünk bűnösökért, hogy benne és általa békességet nyerjünk. Az Úrral folytatott párbeszéd ideje eljött. Imádkozzunk azért, hogy egyre többen felismerjük ezt. Ámen