„Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.” (Lk 12,27)

Hétfőn reggel utánanézünk dolgainknak. Számtalan irányba kell figyelnünk. Család, munkahely, gyülekezet, építkezés, templomfelújítás, mezőgazdaság, iskola, gyógyszerkiváltás, gyógykezelés, vizsga, és napestig sorolhatnánk, hogy kinek-mire kell odafigyelnie. Ha csak a mai napra összpontosítunk, máris eszünkbe jut, hogy vajon sikerül-e mindent észben tartani, elérünk-e ahová kellene, lesz-e elég tudásunk, erőnk. Az érzést, ami megszületik bennünk ilyenkor, úgy hívjuk aggodalom. Jézus megoldásként azt mondja a tanítványainak: nézzétek a liliomokat... Álljatok meg egy pillanatra és csodálkozzatok rá a természet szépségére, melyet Isten alkotott számotokra és annak gondját viseli. Figyeljünk oda arra is, hogy naponként meg tudjunk állni egy-egy pillanatra, egy-egy percre, netán órára és keressük a szépet az életünkben. Egy liliom, egy orgonavirág, a gyermek mosolya, a társ hűsége, a munkánk eredménye, a gyógyulás útja, bármit, amiben felismerjük, mert felismerjük, Istenünk gondviselő szeretetét. Így "enyhül a bánat terhe, a kétely megszűnik." (MRÉ 466)  Ámen.