„Az Úr szeretetével tele van a föld. ” (Zsolt 33,5)

 

     Egy elsőre talán furcsának tűnő gondolat  fordult meg a fejemben, ahogy elolvastam az igét. Elsődleges üzenete nyilvánvalóan az, hogy lépten-nyomon megtalálhatja, felfedezheti a hívő ember Isten atyai jóságának, gondviselésének megannyi jelét, bizonyítékát. Semmi mást nem kell tenni, mint nyitott szemmel járni a mindennapokban. De van egy másik olvasata is az igének. A föld, vagyis az emberiség tele van az Úr szeretetével, és már nem kér belőle. Valami másra vágyik, kalandot keres, vagy csak nem hagyja békén a természete, ami mindig is a tiltott gyümölcs felé vonzotta. A tékozló fiú is az atyai szeretettel teli házat hagyta maga mögött, hogy azután majd teljesen kiüresedve találjon rá végre igazi otthonára. A folyton eltévedő, Mennyei Atyját megtagadó fiak számára hatalmas vigasztalás ez az ige: bárhonnan vissza lehet térni, a nyomok mindenhol ott vannak, hazavezetnek! Ámen.