„Aki azt mondja, hogy őbenne (Krisztusban) marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2,6)

Miután egy gyermek megszületik, de később is, az emberek szinte ösztönszerűen, valami szükségszerű kíváncsisággal próbálják beazonosítani, hogy kire hasonlít. Testalkata, arcvonásai, tekintete, mosolya alapján igyekeznek ezt eldönteni. Később nyilván személyisége, viselkedése is döntő jelentőségű lesz. Az idő során kiderül, hogy nem a külső aspektusok, hanem az életvitel az igazán döntő és meghatározó. Ehhez hasonlóan az emberek arra is figyelnek, hogy milyen a krisztusi ember, a magát keresztyénnek valló. Itt sem a külső dolgok az igazán fontosak, hanem az életvitel. Egyrészt érdemes végiggondolni, hogy akár csak ezen a héten tudtam-e úgy beszélni, mint Krisztus, tudtam-e úgy dönteni, mint Ő? Látszott-e rajtam segítőkészsége, odafigyelése, jósága, irgalmassága, szeretete? Másrészt figyelni kell arra, hogy ha van ezekben fogyatkozásom, akkor ma és ezután jobban teljesítsek. Az emberek, a világ figyelik életünket. Az Úr pedig örömmel veszi, ha hozzá hasonítanak. Ámen.