„Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsolt 139,17)

Azt gondolom, hogy az, aki ki tudja mondani ezt a mondatot, az megtalálta helyét az Isten tervében. Sőt, képes kirakni a múlt eseményeit, mint egy kirakóst, és a kép, amelyet lát az csodálatos. Rátelepszik ilyenkor az emberre az a krisztusi nyugalom, hogy minden szándéka Istenemnek oda vezetett, ahol most megelégedéssel lehetek. Biztos, hogy múltamban, az Úrnak nem minden szándékát tudtam összeegyeztetni a saját szándékommal, de kiderült, hogy a neki való engedelmesség volt a helyes döntés. Ebben a hitbeli állapotban születhetett az az ifjúsági ének, ami a jövőre nézve így szól: Rád bízom, rád bízom a nehéz napokat Rád bízom! Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is! Sorsom legyen a Te kezedben, Biztos helyen van a féltő szívedben! Reménységgel tekinthetek előre, mert már tudom, hogy Istenemnek még számtalan olyan szándéka van velem, amelyek szintén drága lehetőségeket rejtenek, hogy megéljem, átéljem az Ő szeretetének nagyszerűségét, és egykor, ha szándéka szerint eljön az idő, az örökkévalóság, az örök élet valóságát is láthassam. Jó ezt a nyugalmat megélni nyugalomnapján. Adjunk hálát érte! Ámen.