„Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. ” (⁠Zsolt 71,23)

 

      A jóléti társadalomnak van egy igen komoly hátulütője: a langymeleg állapot. A létbiztonság, a mindenkor mindennel feltöltött áruházak, a világháló kimeríthetetlen kínálata egyfajta jóllakottságot kelt az emberben. Nincsenek valódi mélységek és magasságok, hanem csak legfeljebb pár pillanatig tartó, könnyen felejthető élmények. Az idősek meséit, élménybeszámolóit előbb felváltották az akárhányszor visszanézhető fényképek, majd filmek, amelyek ma már a készítés pillanatában érdektelenekké válnak. Próbáljuk meg felidézni, mikor ujjongtunk igazából, szívből utoljára? Mikor éreztünk dermesztő félelmet, szívszorító fájdalmat, vigasztalhatatlanságot? A lelkünk szomjazza a magasságokat és a mélységeket is, ezek erősítik, mozgatják, így élhetjük meg Krisztusban nyert váltságunk miden ajándékát! Ámen.