Dávid így imádkozott: „Most azért, Uram Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogy megígérted!” (2Sám 7,25)

Egyszer valaki  elmondta, hogy azért nem jár templomba, mert volt egy terve, amiért még imádkozott is, de Isten nem hallgatta meg, nem úgy lett, ahogy ő akarta. Dávid király elhatározta, hogy templomot építtet,  de az Úr Nátán prófétával üzenetet küldött neki, hogy ezt az elhatározását nem támogatja. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy ettől függetlenül szeretetét soha nem vonja meg tőle és utódaitól. Isten nem minden elhatározásunkat, tervünket hagyja jóvá. Van, aki perbe száll Istennel ezért, vagy elhagyja az Urat, és van, aki alázattal meghajol döntése előtt. Aki így tesz, nem csak a pillanatnyi helyzetét nézi, hogy az Úr most nem ad meg valamit, hanem figyel a múltjára is, amelyben látja Isten gondviselését. A jövőre nézve pedig Dávidhoz hasonlóan válaszol. Egyik énekünk is erre tanít: Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, de igaz ösvényen viszen, én megelégszem azzal, hogy kedvében, kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat. (MRÉ 393,2) Ámen.