„Jézus […] így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. ” (⁠Jn 19,26–27)

  A lét igazán jelentős feszültségei az élet és a halál határán érzékelhetőek igazán. A Koponyák hegyén megfeszített Jézus, noha haldoklik, mégis az életre mutat. Mintha csak felidéződne a hely ószövetségi hagyománya: „Így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik.” (1Móz 22,14a).

   Az Úr valóban gondoskodik, napról napra gondja van övéire. Krisztus minden követője elsődlegesen ezt a lelki örökséget kapja. Viseljünk gondot egymásra: „… tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,10)

 A közösségi kapcsolatok manapság nagyrészt a virtuális térben valósulnak meg, pedig a családi és tanítványi szeretetköteléknek mindenkor valóságosnak is kell lenni. Erre az életfolytatásra mutat Jézus, hogy követői újra és újra otthonra találjanak egymás közösségében. Őbenne, Őáltala nekünk is lehetséges. 

   Ámen.