„Jézus mondja: És az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem. ” (⁠Jn 5,30b)

 

      Ahhoz, hogy az ember igazságkeresése ne legyen meddő, hiábavaló, feltétlenül változtatnia kell nézőpontján. Ki kell lépnie önmagából. Az "én igazságom" ugyanis soha nem lehet a teljes igazság, csak annak egy - jó eséllyel igen kicsiny - szelete. Minél jobban ragaszkodunk a magunk igazához, annál kevesebb esélyünk marad megismerni a teljeset. Vannak éppen elegen, akik megelégszenek a maguk akaratának érvényesítésével, nem törődve sem másokkal, sem a következményekkel. Így mennek tönkre családok, kapcsolatok, akár egész társadalmak. A közösséget, ezzel együtt a jövőt szolgáló ember megkeresi azt a perspektívát, ami a lehető legnagyobb rálátást enged a dolgokra. Legegyszerűbb lélekben Jézus lábaihoz ülni, rá figyelni, mert az ő igazsága nem fegyver, tehát nem sebez vagy rombol, hanem olyan szer, ami gyógyít, épít, helyreállít! Ámen.