„Mert amit ő [az Úr] mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.” (Zsolt 33,9)

Ma reggel az éltető Ige arra biztat, hogy mielőtt belevetnénk magunkat a napi feladatainkba, csatlakozzunk a zsoltároshoz, és dicsérjük Istent. Ez az imádság ugyanis az Urat dicséri mindenható jóságáért. Rámutat arra, hogy ami körülvesz minket, nem magától értetődő, nem természetes, hanem Isten teremtő munkájának az eredménye. A fa, melynek árnyékában megpihensz a rekkenő hőségben, a gyümölcs, melynek üdítő frissessége enyhíti szomjadat, a virágok szépsége, ami gyönyörködtet, szeretteid biztonságot adó közelsége, az Úr parancsára lett. Lehet, arra is gondolsz, hogy - de van betegség, nehéz a munka, egyre kilátástalanabb a holnap, van gyász, veszteség is - miért dicsérjem az Urat? Mert van orvos és orvosság, van erő elvégezni a munkát, van reménységed a mindenható Úrban, Krisztus által van feltámadás és örök élet. Ne csak az élethez tartozó munkákat és gondokat lásd, hanem az azokban megtartó és megsegítő mindenható Istent is. Dicsérjük az Urat ma is! Ámen.