„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2)

Reggeli ige, reggeli terápia a lelkünknek. Ahogy felkelünk, hajlamosak vagyunk, hogy azonnal a jövővel foglalkozzunk. Gondolatainkat lefoglalja, hogy minek kell ma meglenni, mit kell megtenni, hova kell elérni. Lesz-e hozzá erőnk, lesz-e segítség, képesek leszünk-e mindazt elvégezni, amit kellene? Ki tudja, mi jön még közbe.  A jövő bizonytalansága rányomja bélyegét a lelkiállapotunkra. A zsoltáros ajánlása azonban az, hogy állj meg egy kicsit, s mielőtt a jövő felé indulnál, tekints vissza a múltadba. Meríts erőt azokból a helyzetekből, amikor az Úr jót tett veled. Emlékezz vissza naponként, hogy el ne felejtsd az Úr jótetteit, mert amikor emlékezel ezekre, jót teszel a lelkeddel. A hangulatunk, a lelkiállapotunk is azonnal megváltozik, ha arra gondolunk, hogy mennyi jó volt már Isten kegyelméből az életünkben. S ha megérkezünk oda, hogy kinek köszönhetjük a sok jót, felcsendül bennünk vagy ajkunkon az ének: Áldó hatalmak oltalmába rejtve, Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. (MRÉ 459) Ámen.