„Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? (...) De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (1Kor.15, 55.57)

A halál az élethez szegődött az első perctől, és fájdalmat szült minden ember életében. Mint valami árnyék, melytől nem lehet megszabadulni, ott van mindannyiunk életében. Azt is tanítjuk, hogy a bűneset miatt van ez így. Nem tudjuk megérteni sokszor Isten akaratát, de az a furcsa, hogy éppen a halál miatt annyira értékes, annyira egyedi az emberi élet. Éppen a halál miatt sürgős az ember tennivalója a földön. Az ember minden korban igyekezett megszabadulni ettől a közös ellenségtől, sikertelenül. Ézsaiást ismerjük a messiási próféciáiról, hiszen ő írta, hogy fény ragyog föl azok fölött is, akik a halál árnyékának völgyében járnak. Jézus által történt mindez, aki megmutatta a halál fölötti hatalmát sok esetben. Isten pedig dicsőségesen megmutatta ezt a húsvét csodájában. Van dicsőséges élet a halál után. Ezt az igét idézi Pál apostol, amikor a feltámadásról ír (1Kor. 15,54). Ezt az igazságot vetíti előre a Jelenések könyve: Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről, és a halál nem lesz többé. (Jel. 21,4)

Ahová eddig fény nem jutott, ahol titkok és rögök takarják a drága halottakat, ahol sokak szerint nincs többé emlékezet az emberről, oda világított be a Krisztusban adott fény. Megtörte a halál erejét is, és hirdette: Én élek, és ti is élni fogtok! Aki hisz, meglátja Isten dicsőségét. Ámen.