„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (⁠1Kor 10,31)

 

      Napjainkban ismét - ki tudja, hanyadjára a történelemben - kérdésessé vált az egyház szerepvállalása a közéletben. "Az egyház ne politizáljon!" - hangzik a felszólítás, és lássuk be, hogy van az a nézőpont, ahonnan az egyházat, vele együtt az igét, korlátozás alá kell vonni. Az "egyház és politika" a "szent és profán" modern kori megfogalmazása. Ez utóbbi ősidőktől jelen van az emberi tudatban, onnantól kezdve, hogy az Édenben az ember elvett abból, amit Isten elkülönített. Igénk egészen más megközelítést ad ehhez a gondolatsorhoz: nem a szent és profán, az egyház és politika nem megfelelő szétválasztása a bajok forrása, hanem az Istentől való bármilyen eltávolodás! Isten közelében nincs profán, nincs közügy és egyház sem, mert Isten jelenléte felülír minden ilyen fogalmat. Istentől eltávolodva pedig erejét veszti a szent, az egyház, a közösség fogalma is. Ezért alapvető érdekünk, létünk alapja, hogy mindent Isten dicsőségére tegyünk! Ámen.